Csak a vak nem látja, hogy mekkora lyukak tátonganak a költségvetésen, és ezek befoltozása a kormány elsődleges feladata. A Nemzet nem csak kéri, de meg is követeli a kormánytól, hogy a Jövő érdekében a szükséges lépéseket haladéktalanul teendje meg.
De fájdalom: a politikai fantázia tere véges. Sok-sok ember megfeszített szellemi munkájának nyomán pattanhat csak ki az ötlet, hogy visszarendeljék állományba a rendőrt, tűzoltót, smasszert. Nem várhatjuk el, hogy bokros teendőik közepette a frakcióvezető és a volt igazságügyi miniszter vállát nyomja csak ez a teher. Nehéz munka ez, felelősségteljes alkotás, ezért kötelességünk egy társadalmilag kreatív szellemhez a magunk morzsáival hozzájárulni. Segítsünk, hisz' közös érdekünk! Ime.
1. Tíz évre viszamenőleg (vagy akár régebbre is tekintve) fizesse vissza a táppénzt mindenki, aki nem tudja hitelt érdemlően és hatóság előtt bizonyítani, hogy beteg volt. Hogy nincs meg a papírja? Nincs meg a beutalója? Nincs hozzáférése az adatbázisokhoz? Sajnálatos hanyagság, és a nép érdeke mindenek előtt.
2. Tíz évre visszamenőleg mindenki fizesse vissza a gyógyszer-ártámogatás összegét. Ugyanis:
a/ ha nem gyógyult meg, akkor azért. Könnyű belátni, hogy szimpla előnyszerzés végett vették igénybe ezeket a támogatásokat, hiszen öncélúan meg akartak gyógyulni. Jól akarták magukat érezni, miközben mások verítékükkel öntözték a nemzeti termelés szikkadt talaját. Újra rendesen akartak enni, inni, kakálni, lélegezni, jönni-menni: mások munkájának terhére. Nem sikerült. Sajnáljuk, de ez a puszta tény nem teszi semmissé a fenti tényállást.
b/ ha meggyógyult, akkor azért, hiszen visszanyerte munkaképességét, ismét jövedelemre tehetett szert, vagyonát gyarapíthatta, akár még befektetéseket is eszközölhetett, míg ez idő alatt az egészségesek járulékokat és más adókat fizettek, amelyekből a kórházi ágyakon fetrengők lelkiismeretfurdalás nélkül jutottak előnyhöz.
3. Mi sem természetesebb, hogy a munkanélküli segély is visszajár, ha az illető közben álláshoz jutott. Sőt, még az is megfontolható, hogy azóta szerzett jövedelmét valamiféle különadó alá vonják, a segély kamatainak fedezése végett. Nem kell különösebb életlátás ugyanis annak megértéséhez, hogy a segély nélkül nem juthatott volna jelenlegi kedvező helyzetébe, a juttatást viszont más szorgos emberek munkájának gyümölcseként élvezhette. A segély így egyfajta kölcsönnek, népi előlegnek tekintendő, ami értelemszerűen kamatostul visszajár.
4. Ugyanez vonatkozik a Gyes-re, Gyed-re és minden másfajta gyermek- és családtámogatásra, ha a jelzett utód közben betöltötte 18. életévét. A segély az ő felcseperedését, neveltetését volt hivatott szolgálni, megelőlegezett egy későbbi kedvező állapotot, amely munkához és jövedelemhez juttatja a gyermeket, aki jövedelmének egy részét köteles ezen mások által előre cipelt teher mérséklésére fordítani.
5. Mindenki köteles visszafizetni a lottó, totó, kenó és más szerencsejátékok keretében szerzett jutalmának felét, amennyiben nem tudja felidézni a nyertes számokat. Totónyeremény esetén fel kell tudni sorolni a helyesen megtippelt mérkőzések résztvevőit és természetesen a végeredményt is. Kaparós sorsjegyek esetében sem mentesülhet a nyertes a lekapart számok bemondásától.
Fenti példák és javaslatok remélhetően megmozgatják a szociális érzéketlenségbe süppedt tömegek képzelőerejét és igazságvágyát. Csak remélhetjük, hogy ennek nyomán további életszerű és igazságosságtól átfűtött kezdeményezések születnek, megkönnyítve és lerövidítve a társadalmi újjáépítés folyamatát.
Papirius Cursor
római consul és dictator
